- Miért? * kérdezi értetlenkedve.* Most mi rosszat csináltam? Jó, lehet, hogy most kicsit kevesebbet beszélünk, mint amennyit szoktunk régebben, de attól még te vagy a legjobb barátnőm, szóval, ha ez a baj, akkor el is felejtheted...

- Ááá, Lauren, ne kísérts már.. *dühösen elvágtatXD*

* Csak néz...*
~ Ez se normális.... Na, mindegy.~
* Azzal fogja magát, és elmegy, vissza a menhelyre, a szobájába.*

~Előtte sétálgatok egy kicsit, nem árt kiszellőztetni a fejem~
*Gondolja majd tovább megy*

*Az utcán csvarog, mint mindig most is egyedül. Eközben embereket szemel ki magának kit lehetne kínozni kicsit, sőt gyilkolni.*

*Megbotlik egy lépcsőben és majdnem hasra esik*
-A francba!!

*Errefelé jött. Nyugodt és álmodozó arccal sétálgat. Nézelődik, és csakhamar meglátja Anat. Nincs kedve még hozzászólni sem, így eltűnik egy utcában, reméli, hogy Ana nem követi*

*Lassan halad előre mikor kiszúrja magának Lucyt. Ördögi vigyorral megy a lány után, olyan gyorsan ahogy csak lehet.*

//Bocsi Alison, de most Lucyval játszunk ketten, még jó darabig. Sorry, és kérnélek, addig ne írj bele;) Köszi//

*Hátrapillant, és mint aki csak most veszi észre, kedves-illedelmes mosollyall az arcán köszön Ananak.*
- Szervusz... *megfordul a lány felé*

*Megáll. Vigyora nem hervad le, és visszaköszön.*
- Szia. Merre-merre? Ha jól láttam mintha menekülnél. Ugyan, csak nem tőlem?

- Nem szoktam menekülni... *mosolyog kislányosan* És csak úgy sétálgatok.... *kezd kényelmetlen lenni számára egy beszélgetés. De tényleg, egy lázadó érdeklődik arról, merre tartXD*
~Itt vmi nem stimmel...^^~

- Szoval sétálgatsz. Úgy vélem, számodra ez volt az utolsó út amit megtettél. Sajnálom.
*Elgondolkodik majd hangosan felkacag.*
- Illetve, dehogyis sajnálom. Most megh fogsz hallni kislány, remélem tudod.
*Szavai közben, gömböt gyúlnak kezeiben.*

*Hátrálni kezd*
- Ana, nyugalom... Elmondanád, mi ütött beléd? Az rendben, hogy lázadó vagy, de... *a biztonság kedvéért azért felkészül a támadásra*

- Belém mi ütött? Bocsásd meg gyarlóságom, a gyilkolás ütött belém mi más? Undorító, hogy ennek a gusztustalan fajnak vagy a segítője. Lásd hát kikért hallsz meg. Fel sem fog tűnni nekik.
*Közben már dobja is az eső kisebb égésű gömböt Lucyra*

- Jézusom, Ana! *félreugrik, így a gömb csak a karját súrolja*
~Semmi kedvem meghalni....~
*támadásba lendül: apró jégdarabokat repít, jó nagy sebességgel Ana felé*

*A többséget elkerüli de az egyik csúnyán megsérti az arcát. Ana haragja most csak nagyobb mint volt. Egy ugyanakkora gömböt formál, kétszer erősebb maggal a közepén. A lány felé küldi, másik képességével felgyorsítva.*
- Érsd meg, meg foglak ölni. Nem ártana védeni magad...

- Én védem ma.... *a gömb eltalálja Lucyt, aki lezuhan a földre. Belátja, hogy kénytelen lesz harcolni... Egy 50 kilós jéggömböt formál, felgyorsítva küldi Ana felé, közben megpróbálja összeszedni magát*

*Nem tud teljesen félre ugrani a tömb elől. A jobb kezét darabokra töri annak súlya. A fájdalomtól felkiállt, de továbbá nem foglalkozik vele. Megidéz 3 gömböt, és vihart formál belőlük, majd Lucyra ereszti.*

*Körbenéz, vannak-e emberek, akikre veszélyt jelent a támadás. Lát néhányat, ezért üvöltözni kezd, hogy "menjenek innen, menjenek!"... Emiatt súlyosan megég. Lehűti a testét, aztán jégvihart idéz meg, és jégdarabokkal dobálja a támadóját - de már le van gyengülve... *

- Oh ne, maradjanak csak. Mártír akarsz lenni? Azt már nem, nem engedem.
*Telekinetikával Lucy vharának, körübelül a negyedét, az emberekre uszítja, viszont a többit telibe kapja. Térdre esik, de gyorsaqn összeszedi magát, tűzgömjeivel felmelegszik. Kisebb csóvákkal dobálja a lányt, és itt ott az embereket, de ez egy kézzel, igecsak nehézkes.*