- 5 perc *Thomas már a dzsekijét vette fel magára*

-Várlak-mondta Liz és magába mélyedt. még mindig a földön.

- Nő. Így nem megyek.

-Mi-mi?-ébredt föl Liz. - Azt mondtad ne nyúljak hozzád. Gondoltam lehet, hogy még mindig nem akarod...

- Járni nélkülem is tudsz - *morog*

-Jaj ne morogj már, mint egy vénember.-mondta játékosan a lány és a fiúhoz lépett, majd megpuszilta a füle tövét.

-Vigyázz a hajamra *mosolyodik el*

-Vigyázokkk...-mondta a lány és áttért a fiú nyakára.

- Túlzásba esel *lépett el tőle Thomas*

Liz sóhajtott. -Mikor mehetünk el innen? Úgy értem, valaha elmehetünk?

- Igen. Gyere *Thomas megfogta Liz kezét. Kivételesen*

Liz alig hitte el hogy végre! Tök boldog volt

*Ám pár lépés után ellökte magától a lányt. S rideg pillantással nézett bele a szemeibe. rosszul van. Így nem akarja a társaságát!*
- Hagyj. Egyedül akarok lenni. Sajnálom Liz, de a te... érdekes. Újra itt van *s elmegy, ott hagyva szegény Lizt magában*

Liz egy ideig bámult maga elé, majd kék szemei megvillantak, mintha csak befagytak volna és elindult.

*Belép a Motelba, a szembelévő recepciós kedvesen fogadja, bár látszik rajta, hogy nem volt valami jó napja. A lány viszonozza a mosolyt, majd előveszi hitelkártyáját és kiveszi a legjobb szobát. Már amennyire lehet itt jó szoba. Felmegy az emeletre, belép a szobába és fáradtan lehuppan az ágyra. A szoba szép tiszta, gondosan rendezett. Itt könnyű megpihenni. Gyorsan letusol és beleveti magát az ágyba. Egy óra alatt, gondolataival együtt álomba merül.*

*Felébred, majd úgy dönt, most már ideje visszamenni az intézetbe, ezért összeszedi a cuccait és elindul kifelé.*

*Az egész hetet egy poros kis szobában töltötte a Motelban. Nem is érti, miért is maradt eddig itt, de már nagyon hiányzik neki a társaság. Ezért újra felkerekedik, összeszedi a holmiját és szépen, rendezetten bepakolja a bőröndjébe. Megfésüli hosszú vörös haját, majd a fésűt is elrakja. Maga után húzva a súlyos bőröndöt, kilép az ajtón és fog egy taxit.*

*Bemegy a számára kiadott első emeleti lakásba, bezárkózik,majd az ajtónak dölve a földre zuhan. És csak annyi ereje van, hogy telefonáljon. Amandának*

*épp felébredt intézeti szobájában a telefonra. Félálomban meg se nézte, ki az csak a füléhez tartotta,, és fevette.*
- Halo? Ki az? *szólt álomittasan a kagylóba*

- amanda te vagy az ugye? *kérdi síró hangon* - tudom, hogy szemét módon elhagytalak, de szükségem van rád. Nem tudok senkihez se fordulni *mondja elkeseredve* - Ráérsz ma?