-Mondtam hogy nem bántok mutánsokat*elengedi a nőt*-Fogoly cserére gondol?

*Nekdől a falnak*
- Nem vagyok mutáns, és a fehérből nem jön ki könnyen a piros *mondja Xav mellkasát nézve. Majd felnéz a férfire* - Igen

*Elborzadva néz a nőre*-Nem mutáns...*kicsit ingerült lezs hogy egy halandó ad neki tanácsokat ruhamosásból,de egyenlőre nem bántja*-Szóval fogoly csere!Elfogadom nekünk kell Thomas

- Vérzik *nem hajlandó eltérni a témától* - Öljön meg felőlem, de akkor is elvézik

*Az idegességtől nem érzi a fájdalmat*-Ááá*üvölt*-Hanyagoljunk már engem!ÉS maga csak ne akarjon nekem segíteni*közelebb lép*-A Fogoly csere a lényeg ,mikor hol és hányan legyünk ott?már mint A foglyok és még?

- 10 perce van *majd sóhajt - Ma este. Köd lesz a tisztáson. Ami a vároban van, a brooklyn parkban. Este 11:30. Megfelel? A leggyengébb kiséri a fogolykat, minkettőnk részéről

*Elgondolkodik...*-tt most én vagyok a leggyengébb és gondolom a menhelyben pedig maga....Szerintem jöjön Amanda is és akkor találkozhat a vezetőség...de ha maguknál ketten mennek akkor tőlünk is

- Legyen. Ha nálam a legnegyébb legerősebb, akkor maguknál is. Jah, kötözze át, és feküdjön sokat. Üdv *int és távozik*

*Dühös magára,nincs kedve már sétálni visszafordul a bázis felé*

*Miután kiszállt, és idelopakodott, ismét betöri az ajtót -amit azóta visszaállítottak a helyére - . Tudja, hogy nem jött el mindenki, de nem baj, legalább a gyerekekért nem kell izgulnia, akik a gépben maradtak*

*Mögötte trappol*

*Megérkeznek berúgja a csarnok nagy ajtaját és velép*

*Ide érkezik, és hisztérikásan csapkodni kezdi a földet. Majd lépéseket hall, ezért elbújik. miután a ahngok elhalkultak bemerészkedett a csatornába*

*A csatornák bejáratáig csipelik a lányt, eddig hagyja Arisa. De utána flenyög, és kibújik a másik karijai közül.*
-Köszönöm

*Hagyja a lányt, nem fog erősködni.*
- Ugyan nincs mit...és most? Mit szeretnél?

*Már rég gondolkozott ezen. Ezért a zsebében volt is nála egy, hátha beleunna az életébe. Ezért elővesz egy kis bicskát*
- Elpusztítom a gyereket, aztán magamat. Ez így nem fog menni, ennek semmi értelme *mondja leppilantva a hasára*

*Nah most nem tud mit kezdeni magával. Ledöbben, hogy Arisa terhes, de pár perc gondolkodás után, megtalálja a megoldást.*
- És akkor miért lesz jobb? Tudom milyen már gyerekként úgymond meghalni. Amikor a szülők gyűllnek legszívesebben megölnének. Gondolj bele. Szereted a gyereked. És ha Xavot nem édekled akkor mi van? Ha mindig így gondolkodtál volna, most sem lennél itt...
*Sorolja az érveket, de a biztonság kedvéért, a kést kirepíti a lány kezéből*

- Ő szereti a gyereket! De ő engem nem szeret! De én szeretem őt! De én akárkit is szeretek, az elfordul tőlem! Nekem nem szabadna élnem, mert amúgyse ér semmit! Nem fogok tartozni senkihez, és sneki nem fog ragaszkodni hozzám. Ellöknek maguktól *sose volt még ennyire borzalmas állapotban. Álltalában életvidám, boldog, és sokat mosolyog. Nah ez a pillanat kép kicsi mást mutat... nagyon mást*

-Tedd túl magad rajta! És keress igaz barátokat! Ők szeretni fognak hidd el, van akiknek fontos vagy s leszel csak még nme találtad meg őket. Ez nem megoldás, érsd meg! Kinek lesz jobb? Senkinek. Gondolkozz, kérlek.

- De igenis fontosnak kéne lennem neki *itt már Thomasra céloz* - Mindig ott voltam melette akármi baja volt *a düh felemészti erőtartalékait, ezért újra összeesik* - Mi az életem igazi értelme? Akármerre voltam, cskabelémrúgtak. A testvérem, a szerelme..im... mindenki, csak engem