-Jól van lányok nyugi nyugi*Mondja nyugodtan, ha már két ilyen vadmacska van a környezetében legalább ő legyen normális*
-Nahh akkor!Mi mest megyünk Kedves Amelia elviszlek oda!*Megfogja a lány kezét és elindul vele*

-Heh Már csak miattad várni fogm a menhely elfoglalását te leszel a kedvenc kínozandóm*Ördögi mosoly ezekeet a szavakat persze már nem hallhatták ők.Majd mikor már ALex és Amelia eltűntek Irma is jobbnak látja a kánforrá válást*

-szép ez a park
*boldog, bámul ki a fejéből és közben mosolyog*

- Igen, az.... És szerencsére nem ez volt az, ahol voltam... *eszébe jutnak a keserű emlékek... Arcára ki is ülnek érzelmei.*

-látom nem kedveled a másik parkot...gondolom az nem ilyen szép
*megfogja Lau vállát*
-semmi baj most itt vagyunk és minden szép...és jó!!
*idétlen gyerekes mosoly*

- Hát, itt vagyunk... És amint látom, erre nincs egy lélek sem rajtunk kívül... És nagyon meleg is van... mit szólnál egy kis esőhöz? Persze a cuccaidat nem fogja érni.* Előkerül a kislányos mosolya, és a 18 éve, az arcán már egyáltalán nem is látszik meg.*

-eső...óó én nagyon szertem az esőt!!
*idétlen mosoly*

- Oké, akkor csinálok esőt. De azért ezeket pakoljuk le a fa tövébe, és készülj az esőre.* Kacsint*

-rendben
*nagyion boldog mert szereti a viharokat és az esőt...*

* Lepakolnak, és kicsit arrábbmennek a cuccoktól. Utána Lau egy "kisebb" vihart kelt, amiben ő személy szerin visszamegy kb:8 éves korra, és táncol, meg futkosik, meg énekel... Egyszóval égeti magát.*

*lefekszik a fűbe és nézi az eget*
*nevet*
~de jól érzem magam!!!~

- Szupiii!!! * Rájön, hogy égetimagát, így inkább abbahagyja. Ő is lefekszik a fűbe, ott ahol van.* Imádom, az elemem... Ez tök, szupi... És imádom az esőt is... Mondd, szereted a viharokat? *kérdezi.*

-Én?! Imádom!!!Ezért akarok majd valamikor a távoli jövőben meteorológus lenni...imádom a szelet az esőt a villámot...mindent szeretek a viharokban!!
*mosoly*
-nagyon jó képességed van elhiszem, hogy szereted

- Háát, igen... De a tied is jó, csak meg kell tudnod tanulin kezelni. *kacsint* majd együtt megtanuljuk.*kislányosan mosolyog.*

-eddig jó sok ember életébe került az én képességem...
*nem akart erre gondolni gyorsan elhessegette ezeket a gondolatokat*
-de szép istenem!!!

- Mi szép? *kérdezi. Közben pár villámost is vegyít a viharba, hogy teljes legyen.*

-a viharod...
*idióta mosoly*

- Ja, köszi. *mosolyog rá. Idő közben teljesen eláztak.*
- Hápci! *tüsszentett.* Azt hiszem, hogy vissza kéne mennünk, mert egy megfázás készülőben van. Nem szeretném, ha miattam betegednél meg... *mosoly.*

-benne vagyok!!
*mosolyog vissza*
-már kezdek fázni.

- Oké, akkor gyorsan menjünk. *elmúlasztja a vihart, összeszedik a cuccokat, és a Menhely kapujáig meg sem állnak.*